realityandillusionzsuzsicsiszer

• About
• Archive
• Random

Zsuzsi Csiszer l Csiszer Zsuzsi 2012


Don’t manifesto

Nem manifesztum
Don’ t manifesto



A rengeteg kérdést tettem fel magamnak, miközben a falat írtam. Több, mint százezer yes és no.. – egyébként, a számszerűsítés lényegtelen. Az alkotás folyamatát megosztottam veletek, életre keltek a kérdések a válaszokkal együtt.
A dolgok egymásból következnek, a szobából labirintus lett. Valóban egy másik , belső világ jött létre, láthatóvá vált, miként teremtődnek meg a dolgok az elvonultságban. Mivel alkotó munkám során a határokat kerestem, mindig el kellett jutnom a végpontokig. Természetesen saját magamtól kérdezem meg, hogy meddig engedem tudatosítani bensőmben a kézzel foghatót és a megfoghatatlant. A „valóság” és az „ illúzió” mit jelent nekem. Mi van a kettő között? Vagy ha egymásban vannak, akkor ez jelenti- e a teljességet? Elég- e , ha a tudatunkat felismerjük, és elfogadjuk az általa megállapított, de mindig változó választ? Itt már nem a döntésről van szó, amit megelőz egy felfokozott érzelmi állapot, hanem az elfogadásról. Arról, hogy az aktuális pillanatot hogyan értékelem, mennyire veszem figyelembe a kényelmi szempontokat.
Szó van itt megint a menekülésemről, a felelősség kérdéséről. Kényes pontok ezek, melyet sokszor a félelem határoz meg, pontosan az eddig megélt tapasztalataim és a csalódások miatt.


I was asking myself plenty of questions while writing the wall. More than one hundred thousand yeses and noes – well, the number is insignificant. I shared the procedure of creating with you, questions were born together with answers.
One thing follows the other, the room turned into a labyrinth. Actually, another, inner world came into being, it became visible. This is the way how things are created during seclusion. Since I always look for the limits while creating, I had to get to the end point. Of course I ask myself how much I let myself be aware of the evident and the incomprehensible things, what ‘reality’ and ‘illusion’ mean to me, what there is between these two, or if these two are one, whether that means completeness. Is that enough if we get to know our mind and we accept its constantly changing answers? It is already not about making decisions preceded by a heated emotional state, but more about acceptance. It is about how I appreciate a particular moment, how much I take comfort into consideration.
It is again about my escape and the matter of responsibility. These are delicate matters, which are characterized by fear, due to my previous experiences and disappointments.

Stirred theme by Bill Israel running on Tumblr back to top ↑